lap tetejére

2. HEGYESEGYHÁZA

Taksony vezér idejében besenyők költöztek be hazánkba. Közülük egy fejedelmi származású vitéz, kinek Thonuzoba (némely történetíró szerint Tonuzaba, vagy Tonuz apó) volt neve, a Tisza bal partján, a kemeji részeken kapott lakóföldet, ott, hol most Abád van. Itt telepedett le Thonuzoba besenyő népével. Öregember volt már Thonuzoba, mikor I. István király hitének egész buzgóságával igyekezett a keresztyénvallást az országban elterjeszteni, s az ősvallás szokásait és szertartásait eltiltotta. Thonuzoba ellenállt a király rendeletének, vonakodott a keresztyénvallásra áttérni, azért a király őt nejével együtt az abádi réven elevenen eltemettette. Fia, Urkund, felvette a keresztyénvallást. Thonuzoba eltemetését régi ének formájában részletesen leírta Herczeg Ferenc író "Pogányok" című regényében. Thonuzobától származott a Tomaj nemzetség.
Balássy Ferenc történetíró szerint a Tonuz (Thonuz aba) név azonos a Thomus névvel, s Tomaj e szónak magyaros átalakítása. A Tomaj nemzetség egyik tagja bencések részére monostort és apátságot alapított, melynek romjai ma is megvannak Tomaj pusztán, a jelenlegi kápolna közelében azon részen, mely délen a Hármashalommal határos. E helyen a monostor alapfalának kövei szántás közben elő-előbukkannak.

Kada Elek kecskeméti polgármester 1903-ban az említett Hármashalomban ásatásokat végeztetett, s a feltárt leletek között I. Endre és I. Béla magyar királyok idejéből való ezüstérmeket is talált. E körülményből arra lehet következtetni, hogy a tomaji monostor a nevezett királyok idejében, vagyis a XI. század közepén már létezett, s így valószínű, hogy a legrégibb magyar bencés monostorok közé tartozott. A Hármashalomban feltárt leleteket a Kecskeméti Városi Múzeumba szállították.
Thonuzoba egyik leszármazója Derzs volt, kinek nevét Tiszaderzs község tartja fenn. A derzsi nemesek bírták Hegyesegyházát. Azok a helységek, melyeknek egyháza, (Veresegyháza stb.), rendszerint templomok jellegzetes tulajdonságáról nyerték elnevezésüket.
Valószínű tehát, hogy Hegyesegyházát is templomának jellegzetes alakjáról nevezetesen hegyes tornyáról nevezték el.
A kemeji egyházakról, köztük a hegyesegyházai egyházról a legrégebbi adatokat az egri káptalan pápai tizedlajstromának a kemeji főesperességre vonatkozó rovata tartalmazta. A főesperesi kerületek, vármegyék szerint voltak felállítva és beosztva azoknak területe és határa összeesett a vármegye területével és határával. A kemeji főesperesség területe tehát összeesett Kemej vármegye területével Kemej vármegye 1238-ban megszűnt.
Lakatlan területéből a kunok letelepítésével Kolbászszéket alakították, magyarlakta részeit pedig (köztük Hegyesegyházát) Szolnok, illetve Heves megyéhez csatolták. Ezekből az adatokból azt lehet következtetni, hogy Hegyesegyháza 1238. előtt már létezett.
Hegyesegyháza említve van I.Károly királynak Vácon, 1311. november 8-án kelt oklevelében, melyben a király a Hegyesegyháza közelében fekvő Fegyvernek, Suma és Zúza birtokokat Dausa főúrnak adományozza.
Idővel Hegyesegyháza nevéből az "egyház" szót elhagyták és a helységet röviden "Hegyes"-nek, utóbb a rajta átfolyó Kakat ér után Kakathegyesnek, beköltözött kun lakosairól, pedig Kunhegyesnek nevezték. Kitűnik ez Kunhegyes község legrégibb mutatókönyvéből, melyben az a feljegyzés van, hogy 1552-ben Anderfo János "Kakathegyes, vagy másképpen Kunhegyes" helységében nemesi fundusokat ajándékoz Anaztázia hitvesének és János fiának. Kakathegyes és Kunhegyes tehát azonos volt. Ellenben különbözött Kunhegyes Kakát községtől, mely a jelenlegi Kakát puszta helyén állt.
A Kakát ér hajdan Kunhegyes mellett szigetet - alkotott. A Kakat fő ágából egy kisebb ág ágazott ki, melyet Kiskakatnak neveztek. A Kakát főága és a Kiskakat folyta körül a szigetet. A Kiskakat medre ma is látható a Kiskakat utca és a Róna-köz találkozásánál. A sziget emlékét őrzi a "Szigetváros alja dűlő" elnevezés.

lap tetejére

3. A KUNOK LETELEPEDÉSE

A kunok állítólag Noé dédunokájától, Kunustól származnak. E szó: "kun" a kun nyelvben fejedelmet jelent. Régi, latin nyelvű okmányaink "cumanus" néven nevezik a kun népet. E "cumanus" elnevezés onnét ered, hogy a kunok őshazájukban a Kuma folyó partján laktak. A Kuma folyó Kaukáziában van, s a Kaspi tóba ömlik. A kunok az ural-altáji népcsaládhoz tartoznak, s így rokonok a magyarokkal.
Hazánkba több ízben költöztek be kunok. Legtöbben IV. Béla király idejében jöttek be. 1238-ban Kulten kun király, kinek népét saját országukból a tatárok kiszorították, Magyarországba való befogadást kért. IV. Béla király a keresztyénség felvétele mellett megengedte a kunoknak a letelepülést. Ezek után Kuten kun király 40.000 kun családdal le is telepedett az országban. 1240-ben IV.Béla király a Tisza mellett lévő kői monostorhoz (jelenleg Kőtelek község, Kunhegyes közelében) a magyar főurakat és a kunokat országgyűlésre összehívta, melyen a kunok letelepedési helyét nemzetségenként kijelölte a Duna, Tisza, Körös, Maros és Temes folyók mellékein. 1241-ben a tatárok betörtek Magyarországba. Abban a hiedelemben, hogy a tatárokat Kuten hívta be Magyarország romlására, Pesten az-összegyűlt néptömeg Kutent pesti palotájában megölte. A kunok emiatt elhagyták Magyarországot.
A tatárok kivonulása után, 1243-ban IV.Béla király a kunokat visszahívta, és újból letelepítette őket Magyarországon. A letelepített kunoknak 7 nemzetsége volt, s mindegyik nemzetség külön széket alkotott. A 7 szék a következő: Hontorszék (jelenleg Fehér megyéhez tartozik), Mizseszék (jelenleg Pest megyéhez tartozik), Kecskemétszék (Kecskemét város nem tartozott Kecskemétszékhez, csupán a körülötte fekvő kunszállások), Halasszék (jelenleg részben Pest, részben Csongrád megyéhez tartozik), Szenteltszék (jelenleg Csanád-Torontál megyének egyik része, s átnyúlik Jugoszláviába), Berényszék (Jászság) és Kolbászszék. Kolbászszék Kemej megyéből lett kiszakítva a Hortobágy és Tur (jelenlegi néven Berettyó) folyók között. Nevét Kolbász kun főúrtól nyerte, ki Kolbászszálláson (a jelenlegi Kolbász pusztán) lakott. Kolbász kun főúr nemzetségéhez tartozó ágak mindegyike többnyire külön szállást nyert lakhelyül (Karczag szállás, Csorbajánosszállás, Abcsikszállás, stb.). Kolbászszékből alakult idővel a Nagykun kerület, mely ma Nagykunság néven ismeretes. A kunok eleinte a nekik kijelölt részeken állandó helyre nem telepedtek le, hanem hol itt, hol ott sátort ütve, ide-oda vándoroltak. Ezért IV.László király 1279-ben kiadott oklevelében elrendelte, hogy minden kun nemzetség azon a helyen szálljon meg, mely helyre IV.Béla király őket letelepítette, s egyben elrendelte, hogy a kun urak és kun nemesek az ország nemeseivel egy és ugyanazt a szabadságot élvezzék. E kir. oklevél a kunok alaptörvényének tekinthető.
Kolbászszéknek kitűnő legelői voltak, azért lakói főleg állattenyésztéssel foglalkoztak. Kolbász-szék egy részét azonban hajdan víz borította, minek következtében volt elég halászóhely is, mely a lakosságnak szintén bő jövedelmet nyújtott. A vizeken rengeteg vízimadár tanyázott. Ezeket szép tollúkért vadászták. Meg is gazdagodtak a kolbászszéki kunok ugyannyira, hogy a szomszédos magyar nemesek birtokait kezdték vétel útján megszerezni.
Így vették meg a kolbászszéki kunok 1397-ben a derzsi nemesektől Hegyes község felét, 1407-ben, pedig Hegyes község másik felét a rajta lévő Kázmérfoka, Sebesér és Kárászos nevű halastavakkal. Zsigmond király Hőkuton 1399. január 5-én kelt oklevelében, majd Halason 1408. szeptember 27-én kiadott oklevelében utasította az egri káptalant arra, hogy Kolbászszállási Pál fia Endre és Miklós fia János kunokat s ezeknek érdektársait az általuk derzsi István fia Demetertől és érdektársaitól 1397-ben, majd 1407-ben megvett község birtokába iktassa be.
Kázmérfoka, Sebesér és Kárászos nevű lapályok jelenleg is meg vannak Kunhegyes északnyugati határában. Miklós fia János kolbászszállási kun Kolbász főúr leszármazottja volt, Pál fia Endre kun, pedig Kolbász testvérének, Aboskának leszármazottja.
Az egri káptalannak e birtokvételből eredő perben tett, 1420. évi jelentéséből kitűnik, hogy Hegyes községben, abban az időben malom is állt. A malom létezésének különös jelentősége van azért, mert búzatermelésre mutat, s azt bizonyítja, hogy a Kolbászszéken és az ezzel határos területeken nemcsak vizenyős helyek voltak, hanem búzatermelésre alkalmas földek is, mégpedig jóval a vizek szabályozása előtt.
I.Mátyás király idejében hosszú időn át per volt folyamatban a hevesmegyei Hegyesegyháza birtoka iránt. A peres felek egyrészről Kolbász leszármazói: Kenderesy Balázs, ennek testvére Barnabás, a nőtestvérüknek, Erzsébetnek fia Pál, másrészről Aboska leszármazója: Hegyesegyházai Lajos voltak. 1459. június 21-én a peres felek Bugán Guthi Országh Mihály nádor, kunok bírája előtt megjelentek, s akként egyeztek meg, hogy Lajos Hegyesegyháza fele részét Balázs, Barnabás és Pál békés birtokába átadja.
1520-ban Lajos Máté, ki valószínűleg a fent említett Lajos kun leszármazottja volt, hevesmegyei Hegyes községben lévő egyházát és nemesi udvartelkét a király neve és pecsétje alatt készített hamis oklevéllel testvérének, Lajos Mihálynak örökjoggal eladta. Ezt az oklevelet Verbőczy István kir. személynök megvizsgálta és hamisnak találta, minek következtében ez a birtok az ország régi törvényes szokása szerint a koronára szállt. II.Lajos király Budán, 1520. november 17-én kelt oklevelében az egész birtokot Kenderesy Mihálynak adományozta.
1522-ben hegyesi Lajos Gergely fia Mihály Budán II.Lajos király előtt Kenderesy Mihálynak különféle dolgaiban adott segítségeiért, a tőle felvett kölcsönért hevesmegyei Hegyes községbeli 3 jobbágytelkét, melyeknek egyikén Szil Fábián, másikán Csapó Endre lakik, a harmadik üres, s melyek különben is Kenderesy Mihálynál vannak zálogban, ugyanennek s örököseinek örökjoggal átvallotta.
A kunok és a szomszéd nemesek között a határvillongások sokszor véres összetűzésre adtak alkalmat. Ebből folyólag több törvénycikk intézkedése folytán az erre kiküldött nádori bíróság előtt több határper folyt le. - 1521. január 14-én Hegyes községben, e község - mely akkor részint II.Lajos király, részint Kenderesy továbbá a Losoncza Zsigmond tulajdonát képező Tomaj és Bánhalma és nánai Kompolt Ferenc birtokához tartozó Gyenda községek között. A határjáráson jelen voltak: II. Lajos kiküldöttjeként Baráth Mátyás várnai perjel, Báthory István nádor, Verböczy István királyi személynök, Elővölgyi János nádori ítélőmester ér, Nádasdy Albert kir. ügyigazgató.
A bíróság a feleket, szomszéd nemeseket és nem nemeseket egybe hívta, a határt bejárta, több tanút kihallgatott és megállapította, hogy Kenderesy Mihály és a többi nemesek, valamint a hegyesi kir. kunok e határjárás alkalmával kijelölt határok között fekvő földeknek szabad és békés használatában és birtokában voltak, csak a legközelebbi napokban háborították őket meg Losonczy Zsigmondnak Tomajon és Bánhalmán lakó jobbágyai. Határjelül kijelölték többek között a következő helyeket: Kettőshalom, Besenyőtelep (az itteni egyház helye), Kocsordos, Hármashalom, Sárpán (a jelenlegi Sáfrányhalom), Ásványhát, Kunsás, Gyolcsfenék, Kunülés, Borsere (vízfolyás), Borshalma, Kormóhalma, -Bölcsőér, Sebesér, Kakát vize, Köveshalom. Az ekként megjelölt határok között fekvő földeket a nádor Kenderesy Mihálynak és a többi nemeseknek, valamint a kir. kunoknak használati birtokukba adta.
A határjárásban említett Kunülésről régi öregek azt tartják, hogy annak helyén hajdan kunszállás volt. Kunhegyes és Gyenda határán feküdt. "Ülés" kun szó, mely a magyar nyelvben szállást jelent. Kunülésnek tehát a neve is azt mutatja, hogy helyén hajdan kunszállás volt. Besenyőtelek neve besenyő lakosokra mutat, kik valószínűleg Thonuzoba idején költöztek ide. A tiszaszentimrei út mentén, a jelenlegi Telekhalom környékén feküdt.
E határjárást a kunok előbbi használati joguk megszorítása miatt sérelmesnek találták, s orvoslás végett a külföldön időző királyhoz fordultak, ki 1523. április 3-án Ölmützben kiadott oklevelében a perújítást megengedte és utasította a nádort, hogy hazaérkezéséig a hozott ítélet végrehajtását függessze fel. A határ kiigazítását azonban a nádor nem teljesíthette, mert megakadályozta azt a török megjelenése és a bekövetkezett mohácsi vész.
1467-11 törvénycikk a jász-kunokat kincstári adó fizetésére kötelezte, az 1514: 111. t.c. a Jászságot és a Kunságot a korona jószágok között sorolja fel. Az 1514:XXIII. törvénycikk a jászkunokat több rendbeli szabadalmaiktól megfosztotta, s elrendeli hogy a jászok és kunok mind az adó és tized fizetésére, mind szolgálat tételére az ország más jobbágyai és parasztjai módjára köteleztessenek. Vannak történetírók, kik azt állítják, hogy a jász-kunokat azért sorozták a jobbágyok közé, mert 1514-ben Dózsa György csapatához csatlakoztak.
Az 1655:IV. törvénycikk az előbbi jogaikat és kiváltságaikat visszaállította.

lap tetejére

4. TÖRÖK VILÁG

1552-ben a törökök elfoglalták Szolnok várát, átjöttek a Tiszán, Balaszentmiklóson erődítést építettek. Innen és a szolnoki árból csaptak rabló útjokra, s rablásaikat folytonosan megismételték Balaszentmiklóst e török erődítésről Törökszentmiklósnak nevezték el.
Innen kezdve Kolbászszék állandóan ki van téve a török becsapásainak, török hódoltsági területet azonban még nem képez, az egri várnak adózik. Az egri vár számadásai szerint 1552-ben Kunhegyes (ekkor már e néven van említve) nem lévén török uralom alatt, 12 kapu után fizetett adót a várőrség fenntartására.
E zavaros időkben a kolbászszéki kunokat több sérelem érte, azért kérvényben a királytól kérték sérelmeik orvoslását 1551-ben, s a többek közt előadták, hogy az egész Hegyest Anderkó János elfoglalta. Anderkó jogai fenntartására szintén kérvényt adott be, melyben előadta, miszerint neki II.Lajos király enged te meg, hogy R kunok közt legeltethessen és szántathasson. A pozsonyi m. kir. kamara ebben az ügyben azt a véleményt adta, miszerint úgy látszik, hogy Anderkó nem kun, de mivel Hegyesen több év óta megtelepedett, mások jogai sérelme nélkül kérelme megadását véleményezte. 1552. március 22-én kelt kir. rendelet elrendelte az elfoglalj község visszaadását.
1553. augusztus 2-án kunhegyesi Ártánháry György, a kolbászszéki kunkapitányok főispánja, írja Bornemissza és Zarkandy egri várkormányzóknak, hogy Kerek Gergellyel Kenderesen dézsmálni megjelenvén, odaérkezett a török bég 600 szandzsáknéppel, kik hír szerint Várad felé mennek a Nyírbe rabolni.
1558-ban az egri püspökség jövedelmi összeírásában "Hegyes" mint, Kolbászszékhez tartozó község van említve, melyet Hegyesy Gáspár bír. Dacára annak, hogy a kolbászszéki kunok 1408. óta bírták Hegyes községét. Hegyes közigazgatásilag nem tartozott Kolbászszékhez, hanem megmaradt a régi, vagyis Heves megyéhez tartozó beosztása, miként ez a fent említett 1408., 1459., 1520., 1521. és 1522. évi oklevelekből kitűnik. Ezekkel szemben az egri püspökségnek 1558. évi jövedelmi összeírása szerint Hegyes község ebben az időben már Kolbászszékhez tartozott. Úgy látszik, hogy a fent említett 1552.-iki kir. rendelet következtében csatolták Hegyes községet közigazgatásilag Kolbászszékhez. 1566-ban Gyula vára eleste után a török sereg elárasztotta a Tiszántúlnak még meg nem hódított részeit, s azokat feldúlta. Különösen a török sere§ kiegészítő részét képező tatárok pusztítottak szörnyűségesen. Ekkor több falu felégetve, pusztán maradt. Kunhegyes - úgy látszik - megmaradt, mert a rovásos adóösszeírások szerint 1570-ben Kunhegyest részben Kenderesy Boldizsár, részben Hegyesy Gáspár bírta. Ebben az időben már a török is szedett adót a Kolbászszéken, minek következtében Kolbászszék lakóinak egyszerre kétfelé kel lett adózni: az egri várőrségnek és a töröknek. A törökök minél gazdagabb embereket törekedtek fogságba ejteni a végből, hogy szabadon bocsátásukért minél nagyobb váltságdíjat követeljenek, így ejtették fogságba Kenderesy Istvánt, ki, hogy váltságiját megszerezze, több községben, köztük Hegyesen és Kenderesen lévő birtokait 1574-ben az egri káptalan előtt nagybátyjának, Kenderesy Boldizsárnak 1.200 forintért zálogba adta. Szabó Vince Cseh Gáspár és Méhes Ferenc a megszállásig haszonbérben bírhassák. E haszonbérlettől kezdve Kunhegyest újból lakják. 1640-ben Kunhegyesen már református egyház, templom, prédikátor és oskolamester volt. Ezt a ref. egyház legrégebbi jegyzőkönyve bizonyítja.
1660-ból fennmaradt Kolbászszék pecsétnyomója. Felirata: Sigillum Sedis. Cuman. Kolbaz. Anno 1660. E pecsétnyomó a Magyar Nemzeti Múzeumban ma is megvan.
1640-ben Jajhalom mellett - Kolbászszállás határában - ütközet volt a tatárok és a megyebeliek között. A részletek ismeretlenek. Karcagi öreg emberek a tatárok pusztításáról tanukként kihallgattatván, tanúvallomásaikban a jajhalmi ütközetről annyit adtak elő, hogy a "vármegyebeliek levágattak."
Török harcok emlékét őrzi a Törökbori halom is. 1669-ben Setét Mihály nagykunsági kapitány azt írta Turkeviből Andrássy Miklós főkapitánynak, hogy "mostan is két kunságbeli faluk pusztulnak el, egyik Kunhegyes, a másik Karczagujszállás, melynél immár jobb falu nem volt a kunságbeli faluk között, a teljességesen úgy elpusztult, hogy abban csak egy sivalló lélek sem maradott, hanem mindegyik Debreczen vidékére-ment”.
1669-ben tehát másodszor pusztult el Kunhegyes.
1683-ban Murád Giraj krimi tatár khán Bécs ostromára a török szultán seregébe rendeltetvén, a Nagykunságon keresztülvonult rabló hadával, ugyanezen az úton tért vissza, s pusztává tette az egész Nagykunságot, melynek lakosai szétszéledtek. Ekkor pusztult el Kolbászszállás, a Nagykunság székhelye is. Kolbászszállás romjai is láthatók ma Kolbász pusztán, a Rózsó-tanyán.
Bécs alól kudarccal-jöttek vissza a törökök, s e kudarc miatt Thököly Imrén töltötték ki a bosszújukat, kit a török vezér Bécs ostromához szintén kirendelt. A török nagyvezér Thökölyt fogságba vette, mire Thököly kurucai a császári zászló alá szegődtek, és dicsőséggel működtek közre a törökök kiverésében.
1685-ben Szolnok, Törökszentmiklós és a Tiszántúl a kurucok tevékeny közreműködésével szabadult fel a török iga alól.
A törökök kiverésekor csak Karcag volt meg a kolbászszéki községek között. A többi község mind puszta volt, s lakói lassanként kezdtek visszatelepedni.
A kunhegyesiek 1698-ban kezdtek hazaszállongani. Egy 1699-ben tartott hivatalos bejárás alapján készült leírás szerint ekkor a kolbászi templom falai még megvoltak, Kunhegyesen, pedig jó kő templom volt. A kunhegyesi templomot régi romladozásából, Egerből hozatott kőmívesek hozták helyre. Tömegesebben 1701-ben jöttek haza Kunhegyesre, midőn a heves megyei alispán támogatása mellett 50 gazda ülte meg Kunhegyest.

lap tetejére

5. KURUC VILÁG

1703-ban bontotta ki II. Rákóczi Ferenc a szabadság zászlaját Kelet-Magyarországon, s ugyanazon évben már a Duna-Tisza közéig nyomult diadalmasan.
1704-ben Erdély is csatlakozott Rákóczihoz, s Rákóczit erdélyi fejedelemmé választotta. A bécsi udvar megnyerte szövetségesül a rácokat, s így a rácok az ország minden részében a magyarok ellen fordultak, s a Nagykunságot is megtámadták. 1705-ben a Maros mellékéről érkeztek rácok a Nagykunságba. 1705. május 24-én Kunhegyest és Madarast kirabolták és felgyújtották. A monda azt tartja, hogy a kunhegyesi határban lévő Ráchalomban a rác csatában elesett rácok vannak eltemetve.

E nagykunsági csatákról megemlékezett a kurucok tábori újságjának a Körös folyó mellett való táborból kiadott latin nyelvű jelentése is. E lapot - mely az első magyar hírlap volt - főként azoknak az európai udvaroknak számára készítették, melyek Rákóczival barátságos viszonyban voltak. Ezért a kor nemzetközi nyelvén, a latin nyelven jelent meg. A kuruc hadjárat egyes mozzanatairól hozott híreket.
A nagykunsági csatákról a következő jelentést hozta: "Mikor Károly Sándor generális arról értesült, hogy a rácok a Maros folyónál gyülekeznek, miután a fejedelemtől már előzőleg parancsot kapott, hogy ezek ellen vonuljon, minden figyelme arra irányult, hogy seregét összegyűjtse és a császáriak birtokában lévő erődítmény ellen ostromot, intézzen, s az ellenség garázdálkodását megfékezze. Ekkor hirtelen újabb hír érkezett, hogy az összegyűlt rácok a Körösön átkeltek. Kunhegyest felgyújtották, a lakosság jószágát elhajtották, s holmiját kifosztották. " A kurucok tábori újságja e harcokról még a következőket írta: Amikor azonban Károlyi Sándor generális a menekülőktől az eseményekről értesült, az elvonulni szándékozó ellenséget üldözőbe vette, s azt a tiszántúli sík mezőkön, szekereken szállított gyalogságával oly gyorsan követte, hogy a Körös folyónál, amikor éppen zsákmányával átkelőben volt, utolérte, s megverte.
Ez alkalommal, nemcsak hogy az elvett ágyukat, s az összes zsákmányt visszavitte, hanem 3 ágyút is zsákmányolt, s az ellenséget, melyből csak kevesen menekültek meg, 3 mérföldön keresztül egész Gyuláig üldözte.
A kurucoknak ez után az volt a haditervük, hogy a Tisza mindkét partját a tokaji táborig kiürítik, hogy így az ellenség a pusztán maradt falvakban élelmet, tűzrevalót ne találjon, s az éhség és hidegség által meggyötört ellenséggel a portyázó kurucok könnyebben elbánjanak. Azért a fejedelem a Nagykunság lakosait a tokaji tábor mellett lévő birtokára, Rakamaz pusztára rendelte. Ennek következtében 1701-ben midőn a rácok Kunhegyest - a kunhegyesi ref. egyház feljegyzése szerint - elpusztították, a kunhegyesi lakosok Rakamazra menekültek, s magukkal vitték toronybeli harangocskájukat is. Úgy látszik, hogy a rácok ismételten támadták Kunhegyest.
Rakamazon a kun községek lakói külön-külön bírót választottak és egymástól elkülönítve éltek.
1711-ben, a szatmári békekötés után, Csikai János nagykunsági kapitány a kunokat Rakamazról -saját tűzhelyükre visszavezette. A visszatelepedett kunok azonban a nagykun községek közül, melyeknek száma 1557-ben még 26 volt, már csak hat községet ültek meg, és pedig: Karcagot, Kisújszállást, Túrkevit, Kunszentmártont, Kunhegyest és Madarast. A Nagykunság székhelye ezúttal Karcag lett, s az maradt a Nagykunság közigazgatási fennállásáig.
A visszatelepedett kunokkal számos magyar család is költözött Kunhegyesre. Ennek az lett a következménye, hogy a kunok teljesen beolvadtak a magyarságba, s a régi kun nyelvet, - melyet a középkorban a velencei kereskedők érdemesnek tartottak megtanulni, - elfelejtették.

lap tetejére

6. A JÁSZ-KUN KERÜLETEK ELZÁLOGOSÍTÁSA

I. Lipót király a XVII. század végén a török háborúk költségeinek fedezésére a Jászságot és a két Kunságot 500.000 rénes forintért eladta a német lovagrendnek, a jász-kun népet, pedig jobbágyságra süllyesztette.
1702-ben a német lovagrendet beiktatták az eladott birtokokban. Mivel az eladás törvényességét erősen támadták, az 1712. évi országgyűlés az ügy rendezésére bizottságot küldött ki. A tárgyalások eredményeként a német lovagrend a vásárlás jogáról lemondott, minek ellenében a rendet az 1715: XXXIV. törvénycikk a jász-kun kerületek birtokában és jövedelmeiben a vételár, mint zálogsumma - visszatérítéséig megerősítette. A német lovagrend idejéből maradt fenn a "Lóger" elnevezés a német "Láger" szóból, mely beraktározóhelyet jelent, hová az asztagokat nyomtatás céljából beszállítják.
1730-ban a Pesti Rokkantak Háza váltotta magához a zálogot.
Mária Terézia királynő 1745. május 6-án kelt kir. kiváltságlevelében a jász-kunok kérelmére megengedte, hogy a jász-kunok földjeiket maguknak visszaválthassák. A visszaváltást több feltételhez kötötte, többek között ahhoz, hogy a jász-kunok tartoznak 1000 lovas katonát kiállítani és a visszaváltás összegét lefizetni.
A visszaváltás összege az időközben felmerült járulékokkal előbb 562.400, majd 573.900, végül 580.000 rénes forintban lett megállapítva. - Az 1745-i kiváltságlevelet az 1751: XXV. törvénycikk becikkelyezte. A jász-kun kerületek a feltételeket teljesítették. A visszaváltáshoz szükséges összeget terület arányában az egyes városokra és községekre vetették ki, amelyek viszont a reájuk kivetett összeget saját lakóiktól szerezték be olyan módon, hogy azoknak, akik a váltság összegéhez hozzájárultak, a közös városi (községi) ingatlanból egyéni tulajdonul megfelelő szántóföldet hasítottak ki.
Kunhegyes község 9.700, Kolbász puszta 9.000 rénes forinttal járult a váltságösszeghez. Ma is szokásban van, hogy a szántóföldeket annyi forintos földeknek nevezik, amennyi rénes forintért azokat az ősredemptorok megváltották. Azokat, akik a váltságösszeghez hozzájárultak, redemptoroknak nevezték. A redémptorok névsora és az általuk lefizetett váltságösszeg minden jász-kun községben e célra készült birtokkönyvben (liberfundi) van feljegyezve. A redemptió (visszaváltás) következtében a kunok a helybeli törvényhatóság hatalma alól kivétették. Jogi helyzetüket az 1751: XXV. törvénycikk és az 1799. évi nádori statútumok szabályozzák.
A redemptió behajtásával alakult a közbirtokosság. Közbirtokossági tag lett minden redemptor, s mint ilyen redemptus földjének arányában jogot tarthatott a még közösben maradt többi ingatlanhoz is, például a közlegelőhöz.
Ebben az időkben még fennállott a nyílhúzás.
E népszokás szerint, mely még az Árpád-korból származott, a közösben bírt kaszáló-réteket a közösség tagjai, illetve a község tizedei (felső, közép, alsó) között évenként sorsolásszerűen, rövidebb vagy hosszabb nyíl húzása által osztották ki. A nyílhúzás emlékét ma is őrzi Kunhegyes határában a "Nyilas" dűlő. 1889-ben a közlegelőnek egyik" részét felosztották. 1890-ben a közbirtokosság vagyonát a községtől elkülönítették, s azóta a közbirtokosság ügyeit külön alapszabályok szerint a közbirtokos sági közgyűlés és választmány intézi.
Az 1913: X. törvénycikk értelmében, a közbirtokosság 1932-ben Legeltetési Társulattá alakult.

lap tetejére

7. A SZABADSÁGHARC

1848. május havában tört ki a szerb-horvát mozgalom, mely Horvátországnak és a szerbek által lakott Délvidéknek Magyarországtól való elszakadását tűzte ki célul, s a szerbek a magyarok ellen való támadást megkezdték. Szentkirályi Mór kun főkapitány felhívására május 27-én a tanács elhatározta, hogy a városban lévő fegyvereket lefoglalják, és a veszélyben forgó haza részére pénzbeli segélyt gyűjtenek. Június 21-én Kálmán Sándor nagykunsági alkapitány felhívta a kunhegyesi nemzetőröket, hogy a haza védelmére 87-en álljanak önkéntesen fel, s felfegyverkezve várják be a további parancsot elindulásuk iránt. Az önkéntes lovascsapat főhadnagya Komáromi Pál, az önkéntes gyalogcsapat kapitánya Polgár János, hadnagyai Bödők István és Polgár István lettek, miként ez a községházán lévő nemzetőri összeírásból kitűnik. Augusztusban a nemzetőrök már a verbászi táborban voltak, majd résztvettek a szenttamási csatában. A verbászi táborból a nemzetőröket később a Tisza középső vonalának a védelmére rendelték, Perczel Mór honvédtábornok vezetése alá. Október 16-án a lacházai táborba 33 kunhegyesi nemzetőrt küldtek.
December 6-ra Ilosvai Varga Imre nagykun kerületi főjegyző, a Kossuth-kormány nagykun kerületi kormánybiztosa, gyűlést hívott egybe, amelyen megválasztották a helybeli nemzetőrök kihágásai felett bíráskodó választmányt. A választmány tagjai lettek: Kónya Sándor városi jegyző, Csávás János, Geszti József, Csávás Gergely, Péntek Mihály, Mészáros István, Lukács Bálint.
December 16-án éjjel Ilosvai Varga Imre kormánybiztos hivatalos levelet intéz a közönséghez, tudatja a város elöljáróival, hogy a magyar hon szabadságát eltiporni akaró ellenség csaknem Miskolcig nyomult elő Schlick Ferenc osztrák tábornok vezérlete alatt. Ennélfogva felhívja a közönséget, hogy minél több lovas és gyalogos nemzetőrt indítson Füred felé Eger alá. E felhívás folytán elment 84 nemzetőr.
1849. január havában a magyar kormány, minthogy Windischgratz herceg az osztrák sereggel Pestre bevonult, Pestről Debrecenbe költözött. Szolnoktól Debrecen felé menet a Só-útnál lévő Aranyosi csárdánál a kunhegyesiek küldöttsége üdvözölte Kossuth Lajost. (A Só-út nevét onnét nyerte, hogy hajdan Mármaros megyéből ezen az utón szállították a sót Szolnokra).
1849. január 11-én a kunhegyesi tanácsgyűlés gondoskodik a Pákozdnál Móga magyar tábornok által Jellasich horvát bán seregéből elfogott horvát foglyok élelmezéséről, kiknek egy részét Kunhegyesen őrizték.
1849. január 27.,28. ,29. napjain Dembinszky Henrik fővezér vonult át Kunhegyesen a 2. hadtest Kazinczy-hadosztályával. E hadosztály Törökszentmiklós felől jött és Madaras felé távozott. A hadosztály élén Kazinczy Ferenc költő fia: Kazinczy Lajos alezredes állt, kit a szabadságharcban való részvétele miatt az osztrákok a szabadságharc leverése után Aradon kivégeztek. Dembinszky Kunhegyesen állítólag az akkori quártélyházban szállt meg.
1849. február 14-én tartott tanácsgyűlésen elhatározták, hogy minden 30 forintos földű kunhegyesi lakos - akár öreg, akár özvegyasszony - köteles vagyonából egy lovas nemzetőrt kiállítani. Ugyan e napon 30 lovas nemzetőrt indítnak Madarasra Répásy Mihály tábornok rendelkezése alá, ki időközben Perczel Mór tábornoktól a Debrecenbe költözött magyar kormány székhelyének védelmét átvette.
Az 1849. február 27-i kápolnai csatában kunhegyesiek is részt vettek.
1849. március 18-án tartott tanácsgyűlésen Illésy János nagykunsági kapitány, kormánybiztos meghagyása folytán a Tisza őrzésére 250 gyalogos és 25 lovas nemzetőr kiállítását és elküldését határozzák el.
1849. március havában 16.000-nyi katonaság vonult át Kunhegyesen. Az átvonuló katonaságot a lakosság lelkesedéssel fogadta, ágyújok elé több lovat adott, s a Tiszánál szolgáló nemzetőrökről állandóan gondoskodott. A sebesültek részére a város tulajdonát képező Cserepes kocsma szolgált kórházul.
1849.junius 27-én Kossuth Lajos, az ország kormányzója, az oroszok ellen általános népfelkelést – keresztes háborút - hirdetett. Ennek folytán Kunhegyes város tanácsa 1849. július 3-án többek között elrendelte, hogy a népfelkelésben résztvesznek mindazok, akik a 16 évet már betöltötték, s a legkésőbb vénségig mindazok, akik még magukat bírják.
A túlnyomó számban lévő ellenségekkel szemben azonban hiábavaló volt minden küzdelem. 1849. július havában az egész Nagykunság -s azzal együtt Kunhegyes is - orosz és osztrák seregek birtokába jutott. Az osztrák-német sereg egy része az alsóvégen lévő ókút mellett táborozott. Azóta e kutat Német-ókútnak nevezik.
Az orosz sereg parancsnoka terményben és pénzben nagy hadisarcot vetett ki a városra. A pénzbeli hadisarc kifizetését Baksa András kunhegyesi gazda önként magára vállalta, s ennek fejében fél véka ezüstpénzt adott a város helyett.
A szabadságharc leverése után Illésy János nagykunsági kapitányt az osztrákok 10 évi súlyos várfogságra ítélték. Ugyancsak várfogságra ítélték a kunhegyesi születésű Ilosvai Varga Imre nagy kunsági kerületi főjegyzőt is, aki - miként Illésy János - a szabadságharc alatt a Kossuth-kormány kormánybiztosa volt.
1861-ben, a rendszer változtával Ilosvai Varga Imrét - ki nem régen szabadult Josephstadtból - a nagykunsági kunkapitányi állássál tisztelték meg.

lap tetejére

8. KUNHEGYES FEJLŐDÉSE

1711-ben költöztek vissza a kunhegyesiek Rakamazról. Innen kezdve a község lakossága szemlátomást gyarapodott, s a község virágzásnak indult.
1718-ból való Kunhegyes régi pecsétnyomója: Körirata: "Kun Hegyesi Falu Pecseti. Anno 1718."
Címere: hármashalmon lépésbe menő ló. E régi pecsét fennmaradt egy 1807-ben kelt beörökítési szerződésben.
Gál Mihály madarasi lakos nagykunkapitánysága idején (1728-1734.) rendelték el, hogy minden helység szőlőskertet fogjon és míveljen.
E rendelet következtében létesült Kunhegyes legrégebbi szőlős kertje: a jelenlegi Vénkert.
1734-ben községháza készült.
E régi községháza részben a jelenlegi községháza helyén állt. Körülbelül a jelenlegi községi levéltártól a jelenlegi díszkert sarkán lévő mázsálóbódéig terjedt. Volt benne konyha is. Itt főztek a kerületi urak részére, kiket hivatásuk Kunhegyesre szólított. A régi községháza és a már lebontott református régi fiúiskola között állt a granárium, melyben a felelős őrök terménybeli járandóságait gyűjtötték össze.
AZ 1751: XXV. törvénycikk a hármas jász-kun (jász, nagykun és kiskun) kerületet önálló törvényhatósággá emelte, azért szabad kerületnek nevezték.
Erre utal Kunhegyes 1799-ben készült térképén lévő feliratnak következő kitétele:"Szabad Nagy Kun Hegyes helység."
A XVIII. század közepe táján Kunhegyesnek és a többi nagykun helységnek erősen kezdett szaporodni a lakossága. Nagymértékben előmozdította ezt a redemptió. A beköltözöttek közt sokan akadtak, akik új otthonukban sehogysem tudtak boldogulni. Ehhez járult az is, hogy súlyos terhek nehezedtek a lakosságra. Mikor aztán a kincstár a bácsmegyei kincstári puszták benépesítését határozta el, a kunhegyesiek közt is mozgalom támadt e pusztákra való költözés iránt. Feketics és Velics bácsmegyei kincstári pusztákra kiköltözni szándékozó 250 irredemptus kérvénye tárgyában 1784. augusztus 2-án a kunhegyesi tanács azt határozta, hogy nem tartóztatja vissza őket, mert bár a quantumok terhe és a közszolgáltatások viselése nagyobbodik az itt maradó redemptusokon, azonban a kiköltözni szándékozóktól a portió beszedése csak végrehajtással történhetik, közmunkákba. A község szolgálatjába nem lehet őket állítani, minthogy nagyrészüknek Tornaj pusztán szőlője van, és idejüket ott töltik, s ha a község alkalmazza is őket munkára, azt kedvetlenül végzik. Ezért kiköltözésüket elő mozdítja a tanács annál is inkább, hogy nehogy idővel az a szemrehányás érje a tanácsot, hogy boldogulásukat megakadályozta. A község tanácsának véleményére a helytartótanács 1784-ben megengedte, hogy a kérelmezők Feketics bácsmegyei kincstári pusztán letelepedhessenek. 1785-ben a kiköltöző kunhegyesiek Pap János kunhegyesi ref. kántort vitték el papjuknak. Így keletkezett Feketics pusztán Feketehegy község. E község a XIX. században szépen felvirágzott, 1826-ban céhszabadalmat kapott. Földesura ekkor a kir. kamara volt.
1774-ben Csarnay Gergely főbíró a község délkeleti részén körülbelül 100 portát osztott ki. Valószínűleg ekkor keletkezett az úgynevezett Hosszú-utca gyepszéli oldala. A kiosztott porták közelében a Morgó csárdát építették, melyről a hozzávezető utcát Morgó-utcának nevezték el.
Ez az utca a jelenlegi II. Rákóczi Ferenc-utca, melyben a mostani 31. számú ház udvarán állt a Morgó csárda. A Morgó csárdán kívül a község belterületén, az alsóvégen is állt csárda, jelenlegi óvoda helyén. Emlékét őrzi a Csárda-köz. A Fő-utcára nyíló pincéjének ajtaja ma is megvan.
1778-ban a tanács Nánai Szabó Jánosnak azon fáradozásaiért, melyeket a redemptió előtt viselt főbírói hivatalában nyomorgatások között hasznosan végzett, 80 rénes forintú földet adott.
1783-ban az árvíz elborította a határ harmadát, főként a legelőt.
Azért a község elhatározta, hogy pusztát bérel ki legelő céljára. Előbb Bala, aztán Gyenda, majd Tomaj, végül Bánhalma pusztákat bérelték ki. A kibérelt pusztákon a "pusztabíró" ügyelt fel.
Bála Tomaj és Bánhalma puszták ebben az időben báró Orczy Lőrinc tulajdonai voltak. Báró Orczy Lőrincről említésreméltó, hogy 1756-ban jász-kun és hajdú legényekből saját költségén lovas ezredet állított fel. Írói tehetséggel is meg volt áldva úgy hogy Arany János őt zseninek nevezte. A bugaci csárdáról irt verse közismert. Versét Kazinczy Ferenc is kedvelte.
1784-ben a Nagyvölgy mellett Epreskertet létesítettek.
1786-ban II. József császár parancsára Heppe építészeti mérnök terve szerint a Mirhó gátat építették, melynek fele a szalóki határba, fele a taskonyi határba esik. A Mirhó folyása által borított árvizes területet Szalók, -Taskony, Bura, Roff, Gyenda és Kunhegyes határában Gyolcsnak nevezik, talán azért, mert régen, árvizek idején, a síkságon elterülő vizeket a nagyobb szelek tovább hajtották, s ilyenkor a szárazon maradt helyeken kiütött széksó messzire, mint a gyolcs fehérlett. - E szó: "Mirhó" régi magyar szó, mely lapályos, vizenyős helyet jelent. - A Mirhó gát, valamint a Kunhegyestől délkeletre fekvő Zádor gát javítására a kunhegyesi tanács gyakran kirendelte a lakosságot. A Zádor érhez rege is fűződik, melyet Ujj Péter karcagi főjegyző dolgozott fel "Zádor vitéz és Ágota kisasszony története a XI században" című munkájában.
1788-ban a Miklóshalomnál lévő ugarból kiszakított földön erdőt ültettek.
1791-ben elhatározta a tanács, hogy a szentimrei útnál eredeti legelőnek kimért földből a Nagyszék felé a nép szabad akarata szerint új szőlőskertet létesítenek, melyben a redemptusok redemptiójukhoz képest részesednek. Innen kezdve a régi szőlőskertet Vénkertnek, e kertet, pedig Újkertnek nevezték.
Az 1793-i esztendő emlékezetes év a világtörténelemben. Ekkor tört ki a háború az új Francia Köztársaság és a vele szemben álló egyesült Európa között, s megszakításokkal több, mint 20 évig tartott. Ez idő alatt a Nagykunság, s vele együtt Kunhegyes nagy áldozatokat hozott katonaság állításában, lovak adásában és termények kiállításában. Sok magyar vezér tűnt ki e háborúba. Ezek között ott van egy kunhegyesi születésű magyar nemes: Mészáros János. Mészáros János közhuszárból altábornagyi rangra emelkedett, s bárói címet nyert.
1793-ban Weissenburgnál (Elzász tartományban) és 1795-ben Trippstadtnál, Schoppnál, Rothhalbennél és Landstuhnál (Pfalz tartományban) kivívott diadalai a hadtörténelem fényes haditényei közé tartoznak. Mészáros Jánosnak Masséna francia tábornokkal szemben Cereánál (Itáliában) kifejtett hadműveletről megemlékezik Thiers, a Francia Köztársaság elnöke is. "A francia forradalom története" című világhírű munkájában. Mészáros János szülőházát, mely Kunhegyesen a jelenlegi Lehel-utcában a 236. és 237. számú házak között, a 236. számú ház telkén állt, régen lebontották. Mészáros Jánosnak unokája gróf Teleki László volt, aki az irodalomtörténetben ismeretes "Kegyenc" dráma szerzője. Utóbb a nemzet tragikus hőse lett: politikai okokból önmagát áldozta fel. Tisza Kálmán magyar miniszterelnök, kinek anyja Teleki Juliánna, nagyanyja, pedig Teleki Kata volt, családi kapcsolatban állt Mészáros János altábornaggyal. - A francia háborúkban résztvett Németh István későbbi vezérőrnagy is. Németh István debreceni születésű volt, de családi kapcsolatok fűzték Kunhegyeshez. 1846-ban végrendeletileg protestáns egyházak, protestáns iskolák és emberbaráti intézmények részére nagyösszegű pénzt adott, a többek között kunhegyesi kórház javára 300 ezüst forintot hagyományozott.
1808. október 30-án a tanácsgyűlés elhatározta, hogy vásártartási jog elnyeréséért Őfelségéhez folyamodik. A folyamodványt Pesten, 1809-ben Vizy János, a nádorispán kancelláriáján működő nótárius készítette el. E folyamodványra 1811-ben kir. rendelet Kunhegyest a mezővárosok, közé sorozta, és kiváltságlevelénél fogva részére országos vásártartást engedélyezett. Az első vásárt 1811. június 10-én és 11-én tartották meg Stőszel József nádori főkapitány és több előkelőség jelenlétében. E vásárról az 1811. évi tanácsjegyzőkönyv feljegyezte, hogy ez alkalommal "muzsikaszó tartatott, s a tisztelt főkapitányúr által előmutatott szép versek énekeltettek el az oskolatanítók által, mely is emlékezet okáért az archívumba tétetett". 1811-ben Kunhegyes várossá emeltetvén, új címert és új pecsétnyomót is nyert. Címere, mely előbb Kolbászszállás címere volt, a következő: Kék katonai pajzsban három zöld halmon ágaskodó természetes színű kecske. A pajzs fölött ötágú arany királyi korona van, melyből a címerpajzshoz hasonló kecske ágaskodik kinövekvőleg. Foszladék jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. A pecsétnyomó körirata: "Sigill. Opp.Cuman. Kunhegyes. 1811. "(Nagykun Kunhegyes város pecsétje. 1811.)” Közepén a kecskét ábrázoló címer látható. E pecsét az 1822. évi tanácsjegyzőkönyv záradékán maradt fenn. Úgy látszik, a kolbászszállási kunok kecsketenyésztéssel foglalkoztak, azért ábrázolt címerük kecskét.
1809-ben elhatározták, hogy a kenderföldet szőlőskertnek elosztják. E kertet Pénzes újkertnek nevezték el. Kunhegyes területén régi pénz (római pénz) található, nincs kizárva, tehát annak a lehetősége, hogy e kertet ott talált régi pénzről nevezték el. Innen kezdve a tiszaszentimrei út mellett lévő Újkertet - mint hogy az a keletkezési sorrendben középső volt - Közép újkertnek, röviden Középkertnek nevezik.
1810-ben a felsővégen, a jelenlegi Róna-utcától északra és az alsóvégen, a Hosszú-utcától délre portákat osztottak. 1810. előtt a jelenlegi Róna-utcánál már a róna kezdődött, valószínűleg innét nyerte elnevezését ez utca.
1821-ben a Kakat túlsó partján portákat osztottak. Ekkor keletkezett az Újsornak és Kazinczy-utcának keleti oldala.
1824-ben a Morgó csárda leégett, s helyette a varoson kívül a "Cserepes"-t építették. A "Cserepes" nevét valószínűleg onnét nyerte, hogy vásár alkalmával mellette cserépedényeket árultak. Más verzió szerint cseréppel fedett tetejéről nyerte nevét. Abban az időben ritka volt a cseréptetős ház, a legtöbb ház nádfedeles volt.
1827-ben gyógyszertár nyílt meg a felsőtizedben. E gyógyszertár jelenlegi tulajdonosa Szondy László gyógyszerész, Drégely vár ostromából emlékezetes Szondy György családjának leszármazottja. Az első orvos, kiről a tanácsjegyzőkönyvek szólnak, Németh Benjámin községi chirurgus volt, a fentemlített Németh István vezérőrnagy testvére.
1831-ben kolerajárvány ütött ki. Kunhegyesen is erősen dühöngött a kolera, csaknem 400 ember esett áldozatul. Illésy János nagykunsági kapitány körlevélben meghagyta a kun városoknak, hogy jövőre a netalán ismét kiütő kolera terjedésének megakadályozása végett szükséges orvoslás kitanulására küldjenek közköltségen fel Pestre embereket.
1831. június 3-án kir. rendelet Kunhegyes városnak minden hét szerdai napján heti piac tartását engedélyezte.
1837-ben a Kakaton Zugány János túri kőművessel 3 hidat építettek.
Az 1848-1849-i szabadságharccal összefüggő kunhegyesi eseményekről fentebb volt szó.
1849-ben a tanács elrendelte, hogy portákat és szőlőföldet osszanak ki. Ennek következtében épült az Újsornak és a Kazinczy utcának a nyugati oldala. Több úr kapott itt portát, azért ezekről az úri portákról az Újsort és a Kazinczy-utcát népiesen Úri-utcának is nevezik. Az Úri-utca Kunhegyesnek egyik legszebb és legegyenesebb utcája. A szőlőföldet a Vénkert háta mögött osztották ki. E kertet régente Bánomkertnek nevezték. Jelenleg a Vénkert északi része.
1863-ban, a nagy szárazság idején, a közbirtokosság az ínség enyhítésére az ez évben dús terméssel megáldott Nyírségen - közelebbről Geszterédi pusztán és Almosdon - Kunhegyes közönsége részére 700 köböl rozst foglalt le.
1866-ban postahivatal létesült Kunhegyesen. A kunhegyesi postahivatal felállítása előtt Karcagon, ezt megelőzően, pedig Bánhalmán volt az utolsó posta.
Az 1869: IV.törvénycikk a törvénykezést a közigazgatástól elkülönítette és felállítandó kir.biróságok hatáskörébe utalta. Ennek következtében a törvénykezés, mely a redemptió óta elsőfokon a kunhegyesi tanács hatáskörébe tartozott, innét a kisújszállási kir. járásbírósághoz és a karcagi kir. törvényszékhez illetve a karcagi törvényszék megszüntével a szolnoki kir. törvényszékhez lett áttéve.
Az 1871: XVIII.törvénycikk a városok, és községek régi szervezetét megszüntette, s helyette a törvényhatósági joggal felruházott város, rendezett tanácsú város, nagyközség és kisközség szervezetét alakította meg. Ennek következtében Kunhegyes 1872-ben rendezett tanácsú várossá alakult át.
1873-ban ismételten kolerajárvány ütött ki. Az összes áldozatok száma mintegy 250 volt.
Az 1876: XXXIII.törvénycikk a jász-kun kerületek önállását megszüntette, s a Jászságból, Nagykunságból és Külső-Szolnok vármegyéből Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét alakította. A vármegye címerében benne van a Nagykunság címere is: koronázott s viaskodásra kész oroszlán, egyik oldalán csillag, másik oldalán növekvő hold.
1876-ban a Tisza Taskonynál kiöntött, Kunhegyesnek a Kakaton túl lévő határát elöntötte és mintegy 60-70 házat rombadöntött. Az árvízveszedelem meggátlására vízszabályozási társulatokat létesítettek. Tiszaroffon a Középtisza Ármentesítő Társulatot állították fel, melynek hosszú ideig kunhegyesi születésű Takácsy Gyula volt az igazgatója.
1878-ban a régi városháza helyett új városházát építettek. E városházát Pum József kir. mérnök tervezte, s tervei szerint Karlik János balassagyarmati és Koczka Géza budapesti építészek építettek. Pum József a tervrajzért, költségvetés elkészítéséért és az építésre való felügyeletért 500 forint jutalomban részesült, Karlik János és Koczka Géza 19.240 forintot kaptak, mely összegért nemcsak az építést vállalták, hanem az építéshez szükséges anyagok adását is, kivéve a téglákat, melyeket a város tartozott adni.
1887-ben a Kicterenne-Kisujszállás között létesített vasút: a mátrai vasút megnyílt. Kunhegyes e vasútvonal osztálymérnökségének székhelye lett és az maradt 1894-ig, midőn az osztálymérnökséget Kaálba helyezték át. 1888-ban a távírdát a városba bevezették.
1893-ban Kunhegyes nagyközséggé alakult. A rendezett tanácsú városi intézmény Kunhegyesen nem állt erős alapon. Már 1878-ban mikor lejárt a városi tisztviselők hivatali megbízása, mozgalom indult meg a nagyközséggé való átalakulás iránt. A mozgalom annyira ment, hogy az alispánszavazást rendelt el az átalakulás kérdésének eldöntésére. Ez alkalommal azonban azok győztek, akik a rendezett tanácsú város fennmaradását kívánták.
1881-ben ismét kiújult e mozgalom, de siker nélkül. 1887-ben a mozgalom már-annyira megerősödött, hogy azok jutottak többségbe, akik a nagyközséggé való átalakulásnak voltak a hívei. Hosszú eljárás után, 1893-ban a belügyminiszter elrendelte Kunhegyesnek nagyközséggé való átalakulását. Kunhegyest, mint nagyközséget, a tiszai felső járásba osztották be, s e járás székhelyét Kenderesről Kunhegyesre helyezték át. Ekként Kunhegyes főszolgabírói székhely lett.
1896-ban a községi képviselőtestület elhatározta artézi kút létesítését, mely hosszas munkálatok után a Piac-téren készült el. Ugyanekkor a vasúti állomás mellett, a vasúti útvonal és a község között sétakertet is létesítettek, melyet Kossuth-kertnek neveztek el. A díszfákkal beültetett és gondozott kert kedvelt helye volt a kunhegyesi közönségnek.

1906-ban Schwarcz József kunhegyesi lakos a Kakaton túl kislakásokból álló telepet létesített. A telep ma már körülbelül 150 lakóházat foglal magában. E telepet Újvárosnak nevezik.
1911-ben a község több utcáján betonjárdát létesítettek. 1912-ben a Piac-tér parkírozását megkezdték.
Az 1914-1918. évi világháborúval összefüggő kunhegyesi eseményekről alább van szó.
Az 1920: XXIX. törvénycikk új házhelyek alakítását rendelte el. E törvény értelmében Kunhegyesen számos új háztelket osztottak ki a községnek keleti, déli és nyugati szélein.
1924-ben az ifjúság testnevelése, fegyelmezése és oktatása céljára az 1921: LIII. törvénycikk értelmében Levente-egyesület alakult. Elnöke: Breznay Mihály tb. főszolgabíró. A Levente-egyesület helyi szervezési munkálatait a Községi Testnevelési Bizottság végzi. Elnöke: Szűk Károly községi jegyző.
1926-ban második artézi kút nyílt meg.
Ugyanekkor az anyák és csecsemők védelmére az Országos Stefánia Szövetségnek fiókja létesült. Vezető orvosa: dr. mándi Mándy István járási tiszti orvos.
1928-ban Back Andor főszolgabíró buzgó tevékenysége folytán megalakult a "Nagykunsági Villamossági Szövetkezet", mely jelenleg villanyvilágítással látja el Kunhegyest. A Nagykunsági Villamossági Szövetkezet ügyvezető igazgatója Back Andor főszolgabíró. 1928. november 24-én a Nagykunsági Villamossági Szövetkezetet az a magas kitüntetés érte, hogy működését a Kormányzó Úr Ö Főméltósága Kunhegyes községházánál tartott rendkívüli közgyűlésen megnyitotta. A Kormányzó Úr Ő Főméltósága magas látogatása emlékére utóbb a község képviselőtestülete a községházát magába foglaló Piac-teret "Horthy Miklós-tér"-nek nevezte el.
Az 1930-i népszámlálás adatai szerint Kunhegyes lakossága: 10.986, melyből 10.889 magyar. Lakóházainak száma: 2.898.
A XVIII. század közepétől napjainkig időbeli sorrendben községi (városi) főbírák voltak: nánai Szabó János, Mészáros János (báró Mészáros János tábornok atyja), Csarnay Gergely, Józsa János. Csávás István, Kun István, id.Szánna Mihály, Józsa István, Nagy István, Szánna János, Józsa Mihály, ifj.Szánna Mihály, Polgár János, Csávás János, Baross Gábor, Józsa Sándor, Varga Sándor, D. Ács Márton, Dávid Gábor, Kala Mihály, Paksi György, és Józsa Ferenc.
Főjegyzők voltak ugyanez időben, időbeli sorrendben: Mészáros András, Bíró Ferenc, Dóka Márton, Boros Mihály, id.Ujfalussy Sámuel, Simon József, ifj.Ujfalussy Sámuel, Nagy Ferenc, Polgár János, Kolosy Lajos, Jónás József, Kulifay Károly, Alexander Zoltán, Lading Pál.
A rendezett tanácsú városi szervezet alatt, vagyis 1892-től 1893-ig polgármesterek voltak: Szzőgyi István, Csávás Sándor, Kolosy Antal és Ilosvai Varga István.
Kunhegyesnek járási székhellyé tétele óta, vagyis 1893-tól napjainkig főszolgabírák voltak: dr. Beleznay Andor (1920-ban a kormányzóságnál főtanácsos lett) és Back Andor.

lap tetejére

9. A VILÁGHÁBORÚ

1914. évi szerajevói gyilkosság lángbaborította Európát, s maga után vonta a világháborút.
Kunhegyesről 2581 ember ment el a haza védelmére. Közülük 676 jutott hadifogságba, s 373 esett el.
A kunhegyesiek jóformán minden fronton harcoltak.
A világháború alatt Kunhegyesen a sebesültek részére a Függetlenségi Olvasókör szolgált kórházul.
A háború a harangokat sem kímélte meg. 1916. szeptember 15-én a hadvezetőség kirendeltsége a református templom tornyában lévő 4 harang közül a három legnagyobbat elszállítatta. A háború borzalmai s a rengeteg szenvedés megérlelte 1918-ban a forradalmat. Károlyi Mihály népköztársasága alatt különböző tanácsok és szervezetek alakultak. 1918. november havában Kunhegyesen is megalakították a Nemzeti Tanácsot, Nemzetőrséget és a Földmunkások Országos Szövetségét. 1919. március 21-én kikiáltották a proletárdiktatúrát. Aznap reggel Kunhegyesen a hivatalokban bizalmi emberek jelentek meg, akik átvették a végrehajtó hatalmat. Majd népgyűlést hívtak egybe, melyen megválasztották a községi direktóriumot.
A proletárdiktatúra Kunhegyesen 1919. április 30-ig tartott, mert megjelent a román sereg, megszállta Kunhegyest és azt 1920 február 18-ig megszállva tartotta. A megszállás alatt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tiszántúli részét Kisújszállás székhellyel külön megyévé alakították. Kunhegyes a többi községekkel együtt a megszállás minden terhét és súlyát viselte. A románok visszavonulása után a Jász-Nagykun-Szolnok vármegye kettévágott részei újra egyesültek. 1920. június 21-én a vármegyei közgyűlés Kunhegyes szülöttjét: Alexander Imrét a vármegye alispánjává választotta.

A háború szenvedéseit a régi koronaértékű pénzünk leromlása és az általános drágaságnak elviselhetetlen mértékig való felszökkenése követte, majd súlyos gazdasági válság tetőzte be, melyek után a sok vihartól hányatott nemzet remény és aggodalom között várja a szebb jövendőt.

lap tetejére

10. EGYHÁZÜGYELET

Az egri káptalan pápai tizedlajstromának a kemeji főesperességre vonatkozó rovata tartalmazta a hegyesegyházai r. kath. egyházról szóló legrégebbi adatokat.
Hegyesesegyházának nem volt önálló plébániája, hanem, mint leányegyház valamelyik közelben lévő anyaegyházhoz tartozott, s a kemeji főesperességhez volt beosztva. Kemeji főesperes mindig az egri éneklő kanonok volt. 1238-ban IV. Béla király a kemeji főesperesség lakatlan részét a kunoknak adta, melyből a Kolbász szék alakult. Mivel a kunok főembereit Róbert esztergomi érsek keresztelte meg, Kolbászszék egyházjogilag az esztergomi érsek hatósága alá jutott, s csak a törökök kiverése után csatolták vissza az egri egyházmegyéhez. A kunok lassan, később tértek a kereszténységre, úgy hogy csak 1348. táján alakultak plébániáik. A kemeji főesperesség magyarlakta részeiben az egyházi tized joga megmaradt továbbra is az egri éneklő kanonok, mint kemeji főesperes birtokában, de a volt kemeji egyházakat ezentúl előbb Kis-Szolnok, utóbb Kis-Heves cím alatt jegyezték be a pápai tizedlajstrom rovatába.
A reformáció a református egyházak feljegyzései szerint 1530. után terjedt el a Nagykunságon. A nagykun városok és községek lakói Kunszentmárton kivételével - hová a török világban való elnéptelenedése után katholikus vallású palócok költöztek be -ma is nagy többségében reformátusok. Kunhegyes többször elpusztulván, a reformátusok templomát többször kellett romjaiból felépíteni azon helyen, mely emberemlékezet óta templomhelyül szolgált. 1640-ben Kunhegyesen a reformátusoknak egyháza, temploma, prédikátora és oskolamestere volt. Ezt a református egyház legrégibb jegyzőkönyve bizonyítja. 1776-ban szép nagy templomot emeltek a kunhegyesi reformátusok, mely a jelenlegi református templom és a lelkészlak között épült. A jelenlegi református templomot a református egyház feljegyzései szerint 1827-től 1844-ig építették. Grizner József hevesi építőmester kezdte az építést, s felépítette a templom külső falait. A templomot eredetileg egy torony építésével tervezték. A templom építése közben határozták el, hogy a templomhoz nem egy, hanem kéttornyot építenek. A kettős torony tervrajza, miként az az 1837-iki községi mutatókönyvből kitűnik, az országoshírü Hild József pesti építésztől való.
A templom belsejét, karzatait, tetőzetét és a két tornyot Streimelvogel Mihály egri építőmester készítette. A templom művészeti szempontból is figyelemreméltó. A főbejárat felett lévő ablak, a toronyablakok, a félkört alkotó felső ablakok, a tornyok tetőzete a román stílust, a főbejárat mellett lévő jóniai oszlopok kívülről, a dóri oszlopok belülről, úgyszintén a szószéket körülvevő díszítések a renaissance stílust mutatják, Bent meglepő és lélekemelő az erő- és az építésművészet remekelése. Nagyban emeli befogadóképességét kétemeletes és körülfutó karzatja, mely páratlan az egész ország református templomai között.
A kunhegyesi reformátusok száma az 1930-i népszámlálás szerint 8.046 volt.
1698-tól napjainkig kunhegyesi református lelkészek voltak: Szodai Mihály, Komáromi Mihály, Debreczeni István, Pongrácz Pál, Sallai András, Zágonyi Boldizsár, Vitéz János, Kérészi István, Szatmári András, Bányai György, Pál Gergely, Sári Mihály, Kis Pál, Simon Péter, Gerenday Pál, Farkas József, Kerék István, Kulifay Zsigmond.Újvárosi György, Székely Károly, Rácz Miklós, Sarkadi Nagy István, Török Imre, Makláry Károly, Masáth Ferenc.
A református egyházközség ügyeit 1860-ig a lelkészek és városi (községi) elöljárók testülete intézte, 1860-tól kezdve, pedig a presbitérium végezte, melyhez 1883-ban a főgondnoki hivatalt állították fel. A kunhegyesi református egyház főgondnokai voltak: Kulifay Károly városi főjegyző, Kulifay Pál bankigazgató, dr.Végh Sándor ügyvéd, Józsa István bankigazgató és. Breznay Mihály tb. főszolgabíró.
1779. szeptember 2-án kir. rendelet utasította Kunhegyes községet, hogy r. kath. templom építéséhez telket adjon. Kunhegyes tanácsa Nagy Mihály redemptusnak a község belsejében lévő telkét jelölte ki e célra. Minthogy azonban e telek a református templomhoz közel a r .kath. hívek lakásaitól pedig messze esett, e telken a r. kath. templomot nem építették fel, hanem Dóka Márton distrctus iurassor özvegye házában- a jelenlegi r. kath. templommal szemben lévő telken - létesítettek egy kis kápolnát. A község által felajánlott telket elcseréltek nemes Szőgyi István telkével. Ez az a telek, melyen a jelenlegi r. kath. templom van. E telken előbb báró Fischer István egri érsek költségén kápolna épült, melyet Szent István vértanú tiszteleté re szenteltek fel.
Báró Fischer István egri érsek végrendeletileg úgy intézkedett, hogy hagyatéka terhére Kunhegyesen építsenek nagyobb templomot, plébániát és iskolát. A r. kath. egyház a Szőgyi-féle telekhez még megvette Gorzás Gábor, Gorzás István, Ónodi Lajos, Bíró Ferenc és Tar András telkét.
1829-ben Rainer Károly címzetes püspök, egri nagyprépost, mint báró Fischer István érsek végrendeletének végrehajtója, Homályossy János szolnoki építészt bízta meg a templom felépítésével, ki azt 25.000 rénes forintért építette fel. A templomot 1831-ben Pyrker László egri érsek szentelte fel a Szentháromság tiszteletére, mely alkalommal ünnepélyes szentmisét mondott és bérmáit is.
Kunhegyesnek 1820. óta van önálló plébánia, azelőtt Kunhegyes a tiszabői r. kath. egyházhoz tartozott.
1630-ban a kunhegyesi r. kath. egyháznak már leányegyházai voltak Tiszaroffon, Gyendán, Bánhalmán és Tomajon.
Az 1930-i népszámláláskor Kunhegyesen 2.535 r. kath. vallású volt. Számuk azóta is gyarapodott, különösen beköltözés folytán.
1820-tól napjainkig kunhegyesi plébánosok voltak: Jeness Ambrus, Támár Imre, Fábry János, Vida Nándor, Boldizsár Benedek, Kubicza Lajos, Nemes Antal, Tescher Béla és Kocsis Sándor.
R. kath. egyházközségi elnökök között időrendben első volt: Oóka János. Utóbbi időkben egyházközségi elnökök voltak: dr.Kovách Atal Járási tiszti orvos, dr.Beleznay Andor főszolgabíró és Datavovszky Zsigmond tb. Vármegyei főorvos, egészségügyi tanácsos.
A kunhegyesi ág. evangélikusok 1931. óta, mint szórványegyház tagjai, a szolnoki ág. ev. missziói egyházközséghez tartoznak. Számuk az 1930-i népszámláláskor 26 volt. Első gondnokuk Németh Gyula szövetkezeti könyvelő.
A kunhegyesi baptisták - bár csak néhányan vannak - 1892. óta imaházat tartanak fenn. Gyülekezetük a budapesti baptista anyakönyvi kerülethez tartozik.

lap tetejére

11. MŰVELTSÉGI VISZONYOK

A reformáció óta Kunhegyesen mindig volt iskola és”mester"(tanító), miként ez a régi öregek vallomásából kitűnik.
1868-ban Nagy Péter iskolaigazgató kétosztályú gimnáziumot létesített, mely 1884-ig működött.
Ez idő szerint Kunhegyesen van 3 felekezeti (református, r.kath. izraelita) elemi iskola, 1 állami polgári iskola (eredetileg községi volt), 1 községi gazdasági ismétlőiskola, 1 községi iparostanonc-iskola, 1 községi óvoda és 1 községi gyermekház. A magyaros díszítésű református elemi iskola, és az emeletes r. kath. elemi iskola Kunhegyes díszes épületei közé tartozik.
A kultúra terjesztésére Kunhegyes társadalma több olvasókört létesített. Ezek a következők: Polgári Olvasókör, Függetlenségi Olvasókör, Kath. Olvasókör, Iparoskör, Kerskedelmi Kör, Népkör, Kisbirtokosok Olvasóköre, 48-as Kör, Egyetértés Olvasókör, I. Földmivelőkör, II. Földmivelőkör, III. Földmivelőkör, Munkáskör.
Az olvasókörökön kívül még a következő, kultúregyesületek vannak Kunhegyesen: Református Dalegylet, Iparos Dalárda, Iparos és Kereskedő Ifjak Önképzőköre, Református Leányegylet, Iskolán kívüli Népművelési Bizottság. Egyéb társadalmi egyesületek: Országos Stefánia Szövetség kunhegyesi fiókja, Magyar Országos Véd erő- Egyesület (M.O.V.E.) kunhegyesi fiókja, Vöröskereszt-egylet kunhegyesi fiókja, Női Szeretetszövetség, Izraelita Szentegylet, Izraelita Nőegylet, Kereskedelmi Egyesülés, Önkéntes Tűzoltó egyesület, Polgári Lövészegyesület, Vadászegylet.
Néhány kiemelkedő munkásságú személy, akik születésük vagy lakhelyük Kunhegyeshez fűz érdemes megemlítenünk.
Nagy László kunhegyesi születésű baranyavármegyei tanfelügyelő szerkesztette a "Protestáns Népiskolai Közlönyt" Önálló kiadású művei: "Beszéd- és értelemgyakorlatok", "Magyarország története",
Vezérkönyv a beszéd- és értelemgyakorlatokhoz", "Magyar nyelvtani vezérkönyv". Ugyanehhez gyakorlókönyv.

Polgár János kunhegyesi főbíró, irodalmi néven Purgányi, munka társa volt az "Igazmondó"-nak és az "Üstökös"-nek. Szabó Sándor kunhegyesi születésű turkevei ref. lelkész "Visszapillantás" című munkájában leírta Turkeve város múltját.
Török Imre volt kunhegyesi, jelenleg kisújszállási ref. lelkész és esperes, egyházkerületi tanácsbíró, a református Országos Zsinat, Egyetemes Konvent és számos egyházi bizottság tagja kormányfőtanácsos, szerkesztője a "Szeretet" című egyházi lapnak és munkatársa a "Kisújszállás és Vidéke" című társadalmi lapnak. Több évben adott ki naptárt: a Nagykunmagyarok Kalendáriumát. A 1904. évi Nagykunmagyarok Kalendáriumában számos adatot közöl Kunhegyes történetéhez. E kalendáriumban jelent meg a többek között "A kunhegyesi nép futása 1707-ben", valamint "Török-Bori Ráczhalom és Jajhalom regéje" című verse. Az egyházirodalom terén is számos munkája van, melyek közül "Külföldi utazásom a glasgowi (Skótország) vasárnapi iskolai világgyűlésre" című munkája különállóan jelent meg. Több színművet - többnyire vígjátékot, köztük bibliai tárgyú képet - is irt. Ezek közül "Kunmagyarok" című ifjúsági színművet Kunhegyesen iskolás fiú és leányok régi kun"népviseletben, a "Régi jó kun világ" című történelmi színművet, pedig Kisújszálláson műkedvelők nagy sikerrel adták elő.
Or. Zsigmond Ferenc kunhegyesi születésű debreceni főgimnázium tanár, egyetemi magántanár az írod. Közlöny, Protestáns Szemle Protestáns Tanügyi Szemle, Debreceni Szemle munkatársa. Önálló kiadású munkái: "Lévay József élete és költészete", Mikszáth írói egyénisége, mint kortörténeti dokumentum", "Jókai Mór élete és művei", "Jókai" (Magyar Tudományos Akadémia kiadása), "Jókai és Debrecen", "Mikszáth Kálmán", "Jósika Miklós", "Herczeg Ferenc", "Az Ady-kérdés története". A Magyar Tudományos Akadémia dr.Zsigmond Ferencet irodalmi tevékenységéért levelező tagjává választotta.
Kunhegyes a művészet terén is képviselve van. Ilosvai Varga István festőművész, ki Párizsban járt tanulmányúton, számos képkiállítást rendezett, s Budapesten résztvett a Nemzeti Szalon csoportkiállításán.
A zeneirodalomban is talákozunk kunhegyesiekkel. Cziriák Zoltán kunhegyesi születésű volt kisújszállási, jelenleg makói ref.kántor orgonaművész zeneszerzeményei a debreceni "Zeneközlönv"-ben jelentek meg.
Török Tibor volt kunhegyesi, jelenleg szolnoki vármegyei számvizsgáló, zongoraművész magyar dalokat szerzett és zenésített meg.
A felsoroltakon kívül a kunhegyesiek között többen vannak olyanok is, kiknek irodalmi munkái csak kéziratban vannak meg, sajtó útján nincsenek közzétéve.
Kunhegyes község maga is előfordul szépirodalmunkban. Említve van Csepreghy Ferenc, "Sárga csikó" közismert népszínművének abban a jelenetében, melyben a Hólyagos csárda csaplárosa a sárga csikóról e szavakat mondja Csorba Márton csikósgazdának: "A biz a! Most 15 éve, a kunhegyesi kettős torony fedésekor tévedt ide, bizonyosan itt virradt rá, aki tovább akarta liferáli, itt is ellehet, mondok, míg gazdája akad, de biz azt nem kereste senki, híre is futott annak a sárgának Szolnoktól Szt.Iványig. " (III. felvonás, 2. jelenet.)
Tompa Mihály koszorús költőnk is megénekli népdalában Kunhegyest ekképpen.

"Nincs egyebem, mint a két kezem,
Dolgozom én érted szívesen!
Kunhegyesig meg se pihenek,
Majd aratok, cséplek - keresek".

lap tetejére

12. GAZDASÁGI VISZONYOK

A községnek 25.889 kat. hold 1.182 négyszögöl területe van, melyből 20.626 kat, hold 1.463 négyszögöl szántó, 2.053 kat. hold 227 négyszögöl rét, 1.530 kat. hold 913 négyszögöl legelő, 107 kat.hold 555 négyszögöl szőlő (beültetve csak 7 kat. hold van) ,140 kat. hold 223 négyszögöl kert, 53 kat. Hold 1.136 szögöl erdő, többi rész terméktelen (út, mocsár, homok). Nagybirtok (1.000 kat. holdon felül) nincs.

A gazdálkodás a kor színvonalán álló. Általában azt lehet mondani, hogy a szabad gazdálkodási rendszer a szokások, figyelemmel vannak azonban arra, hogy a művelésiág a helyi viszonyoknak leginkább megfeleljen.
Legfőbb termény a búza, melyet nagyban való eladásra termelnek. "A tiszavidéki" búza hazánk legjobb minőségű búzái, közé tartozik. Régi jó időkben fehér karcos bor termett a szőlőskertekben. 1886-tól kezdve azonban a szőlőtermelés a filoxera elterjedése miatt megcsappant.
Az állattenyésztés és baromfitenyésztés jelentékeny. A lótenyésztést kedvezően befolyásolja a község által fenntartott méntelep. A szarvasmarha-tenyésztés iránya a piros-tarka fajta. A sertéstenyésztés különösen fellendült, a juhtenyésztés a közlegelő felosztásával csökkent

A kunhegyesi gazdálkodó lakosság helyzetének javítására és szelleminívójának emelésére nagy befolyással volt a Kunhegyesi Gazdasági Egyesület, melyet 1907-ben Juhász Pál községi jegyző létesített. E Gazdasági Egyesület 1927. szeptember havában olyan Mezőgazdasági-, kertészeti- és állatkiállítást mutatott be, mely távoli körökben is sikert aratott. 1928-ban gyümölcsészeti tanfolyamot tartott Czapári Bertalan kertésztanár vezetésével, melynek eredménye 24 kat. hold zárt gyümölcsös alakítása és házi kertjeinkben a gyümölcstermelésnek nagymérvű felkarolása volt.

Mezőgazdasági munkával Kunhegyes lakosságának körülbelül 75 %-a foglakozott, ma ennek töredéke. Az ipar általában nem jelentős. Régi időkben Kunhegyesen és környékén virágzó volt a magyar szabóipar. Az öregeknél még ma is fennmaradt a szűr és a női suba. Ezeknek a díszítései a magyar ízlést hamisítatlan ősiségben és tisztaságában mutatják be. 1819-ben kir. rendelet 3 céh alakítására adott kiváltságot Kunhegyesen, és pedig
1-ször: szűcs-, szabó- és takács-,
2-szor: csizmadia-, tímár- és szíjgyártó-,
3-szor: kerékgyártó-, kovácslakatos-, asztalos- és molnármesterek részére.
1872-ben a céhek megszűntek. Megszűnésük után Juhász Pál református iskolai tanító szervezte a kunhegyesi iparosságot Ipar egyesületben.
Az Ipartestület 1886-ban alakult az 1884: XII. t.c. értelmében. Első elnöke Kota Imre volt. Az Ipartestület 1926-ban ünnepelte fennállásának 40 éves jubileumát, s ugyanebben az időben szentelte fel nagy ünnepségek között zászlaját.
Megtaláljuk Kunhegyesen a kultúrának a magasabb fokát jelentő könyvnyomdát is. 1903. június 10-én Ballá Sándor könyvnyomdát nyitott, s azt ma is üzemben tartja. A házi ipar terén figyelemreméltó a kosárfonás. Ipari munkával Kunhegyes lakosságának körülbelül 12 %-a foglakozik.
A kereskedelem terén csak a gabonakereskedelem és állatkereskedelem jelentős. Ezeknek nagy a kivitele.
Hajdan Kolbászszállás volt a Nagykunság fővárosa.
Kolbászszállás területét Kunhegyes területéhez csatolták. Kunhegyesnek tehát történelmi joga van arra, hogy vezető szereppel bíró község legyen. Erre történelmi jogán kívül földrajzi fekvése is hivatottá teszi, amennyiben Kunhegyes köralakban nálánál kisebb lakosú községek /Madaras, Abádszalók, Tiszabura Tiszaroff, Tiszabő, Fegyvernek, Kenderes/ veszik körül, s így Kunhegyes képezi azoknak ideális központját.

A z utóbbi évtized változásai Kunhegyesre inkább negatív irányba hatottak. A munkahelyek drasztikus csökkenése folytán nőtt a munkanélküliség, az elvándorlás. A lakosság népessége az 1949-es 11104-ről 2000-re 9300 főre csökkent. A jövő jobbrafordulásába vetett hit, a tenniakarás remélhetőleg meghozza gyümölcsét, s városunk fejlődése újra emelkedő szakaszba vált.

Vissza az oldal tetejére>>